Tudom nehéz időt szakítani,
Tudom sok a meló,
Tudom, hogy mindig van valami, ami SOS, nem várhat, meg kell lennie, el kell intézni.
Tudom, hogy nincs kedved
És sorolhatnám

Ezeket mind sokszor tapasztaltam, én is és, nem hiszem, ha azt írom mások is, akkor ne mondanék igazat.

Viszont ilyenkor annyit kérdezek mindig magamtól csak:
Én miért nem vagyok ilyen fontos magamnak? Mint minden más, ami ilyenkor “közbe jön” vagy “muszáj”?

Nem azt mondom, hogy egy nap nem jöhet ilyen közbe vagy nem vághatja keresztbe valami a napod. De akkor is kell találni másik megoldást arra, hogy ami kimaradt edzés/mozgás/séta, azt pótoljam a héten!
Ilyenkor mindenképp úgy mondhatok csak le edzésről, hogyha egyből meg is van az új időpontja a naptáramban, annak a kimaradt alkalomnak. Legalábbis nálam ez a szabály.
És ha egy nap “csak” 10 percem van mozogni vagy átmozgatni/ áthengerezni magam, akkor azt a 10 percet szánom rá.
Á.